A kommunizmus ideje alatt központi témává nőtte ki magát a szexualitás. Nem véletlenül: valahogy kénytelenek voltak elterelni az elvtársak a figyelmet a politikáról. Ennek érdekében, Magyarországon, egy sokkal lazábban kezelt erotika kezdte bontogatni szárnyait, mint a környező kommunista, szocialista országokban.

A kommunista szexuál propaganda nevelt, irányt mutatott. Igyekezett konszolidált és szigorúan ellenőrzött keretek között tartani a nyugatról, titokban beáramló bomba tartalmakat. A rendszer minden erejével azon dolgozott, hogy a világba berobbanó szexuális forradalmat komoly, szabadnak tűnő keretek között tartsa, ám ő határozza meg: mihez és hogyan lehet hozzájutni.

Az igazi életnek, tehát látszólag, nem szabott határokat a szocializmus. Úgy tűnt, hogy a virágzó szocializmus az egyetlen igaz út, am ledönti a tabukat, engedélyezi a pornográf tartalmakat, teljes vizuális és szólásszabadságot biztosít a vasfüggöny mögötti országokban. Miért volt ez olyan hasznos? Nos, a rendszer így terelte el a lakosság figyelmét a politikáról, az áremelésekről, a diszkomfort helyzetekről.

Mielőtt azt képzelnénk, hogy csak úgy, össze-vissza lehetett bármiről nyilvánosan beszélni, jobb, ha tudjuk, hogy ez a látszat liberalizmus valójában egy jól kigondolt és szigorúan kézben tarott propaganda része volt. Az okos elvtársak, a terelés mellett, rájöttek, hogy nincs értelem tiltani a szexualitással kapcsolatos tartalmakat, mert azok így is – úgy is jelen vannak az emberek mindennapjaiban. Sokkal okosabb és hasznosabb számukra, ha ők irányíthatják ezeket a beszélgetéseket. Létrehozták hát, például, az Ifjúsági Magazint, ami több kommunista érában élő családban volt egyszerre a „kapu” a nagyvilágra és a tabu témák „bibliája”.

A szabályozott keretek, pedig jól működtek: lett egy Veres Pál tanácsadói rovat, létrejöttek nudista strandok, kapható volt az újságosoknál szigorúan hazai, erotikus magazin és szépen lassan lehetett beszélni az abortuszról, a fogamzásgátlásról, a frigiditásról is. Az egész korszak olyan abszurd időszak volt, amiben nem létezett magánügy a szex kapcsán sem, pusztán közügy.  A propaganda mindent a saját szájízére alakított: a kurválkodást, a homoszexualitást stb.

Míg a hétköznapi embereket lekötötte az engedélyezett idolok utáni tisztes vágyakozás és az engedélyezett tartalmakban való elmélyülés, addig a színfalak mögött igazi Szodoma és Gomora volt. A kor feljegyzései szerint, az állambiztonság örömlányokat szervezett be és többször visszaélt szexuális hatalmával is. Az álszent prüdéria mögött pedig ügyesen bújtak meg a kor legnagyobb botrányai.

Kovács Eni